18.-Epilógus

*GEORGE*

/1évvel később/

Annyi minden történt röpke 12hónap alatt. Két album,világkörüli turnék,díjátadók. Befutottunk.
Fél évig a világot járva,rengeteg emberrel találkoztam, akkir hittem sose voltam még ilyen boldog,de mikor hazajöttem, ólom nehézségű emlék köteg zúdult a vállamra.

Megállt előttem és körülnéztünk egyszerre.Mikor összetalálkozott a tekintetünk elnevettük magunkat.Mikor kiszúrta a gitárom és a szintetizátorom tokját kíváncsian tett egy lépést felé,de megfordult és a szemembe nézett. Lépett egy lépést közelebb és megölelt.Olyan volt mintha áramütést kaptam volna,zsibbadtak a tagjaim és becsuktam a szemem.Beszívtam az illatát és teljesen elkábultam.

A szobámban, a szekrényemben, a fürdő szobában....mindenhol Ő volt.

-Nem szabadna...-motyogta mikor már alig volt köztünk távolság. -Nem baj..-suttogtam és lassan megízleltem a telt ajkai mámorát.Azonnal visszacsókolt és nekem préselte magát. Az első csókunk és annyira a mennyekben jártam,hogy el is feledkeztem arról,hogy a fürdőszobában vagyunk. -Ugye tudod,hogyha ezt Josh megtudja kinyír minket?-motyogtam az ajkaiba. -Szerintem megérte...-morogta és még mindig csukva voltak a szemei.-Csináljuk még...-kuncogott és beleharapott az alsó ajkamba.Az ajkai mézédes puhaságát érezhettem megint és azt kívántam bárcsak ne lenne vége ennek a percnek.

Tudtam,hogy ez így elviselhetetlen és elköltöztem. Egy tetőtéri lakást vettem nem messze a London Eyetól. Az ablakaimből lehetett látni a gigantikus épületet.
Aznap még minden jól alakult,de aztán teltek a hónapok, Josh és Lola a sülve főve együtt voltak,JJ és Catarina gyereket vártak,Jaymi és Olly esküvőt szervezett.
Mindenki boldog volt,de én egyedül voltam. Magányosan.
Abban a hónapban Párizsba mentünk koncertezni.
A koncert után az afterpartin minden visszaállt a régi kerékvágásba. Ott volt Emma.
Hosszú fekete hajával,hatalmas kék szemével és MOSOLLYAL az arcán csókolt meg úgy mint egy évvel ezelőtt.

17.-A nagy beszélgetés

*Emma*

 Josh nem jött haza estére, így a legjobbakat reméltem nekik. Jaymi is Ollynál maradt és JJ az új barátnő jelöltjével ment randizni így ő se volt várható haza. 
A napokat számoltam...és a szörnyű felismerés hasított belém, hogy letelt a látogatásom ideje, igaz, hogy Lolánál lehetek egy darabig, de biztos vagyok benne, hogy nem sokára hazarendelnek. Az őszi vizsga is közeledett és még semmilyen szerzeménnyel se vagyok kész, sőt még a tételeket se írtam meg. Fájdalmasan nyögtem a kanapén ülve a naptáram fölött.
Mi lesz ezután? Mi lesz Georgeal és a srácokkal, mi lesz Lolával? Itt hagyom őket...Aztán ha megkapom a hülye ösztöndíjat, akkor mehetek Párizsba 1 évre! Ezek a dolgok úgy összejöttek erre a szemeszterre, hogy képtelen vagyok felfogni, hogy a nyárnak, a boldogságnak lehet, hogy itt vége. Hisz George elmegy 2 hónapra turnéra, én szeptemberben vizsgákat teszek, októberben ösztöndíjjal lehet Párizsba megyek...és George csak akkor érne haza. Távkapcsolat eddig senkinek se ment. Ez a két boldog,bohém és szerelemmel teli hónap mintha álom lett volna...amiből sose szeretnék felébredni.
-I'm in love with you, I'm in love with you.....-hallatszott ki George éneke a zuhany alól.-Findig you is sooo hard, but loving you is easy!-énekelte a refrént.
Mosolyognom kellett,mert mindig is imádtam a hangját.Mindig azt a számot kérem,hogy énekelje nekem amit az X-faktorban énekelt elsőnek,mikor még egyedül volt és nem bandában.Emlékszem otthon ültem a tv előtt és vártam a bátyámékat és akkor jött George a cuki pofijával és elkápráztatta a közönséget,majd a hangjával a zsűrit. Titkon neki is szurkoltam, titkon, mert Joshnak szurkoltam elsősorban.
Nosztalgiázásomat egy vizes hajzuhatag nehéz testtel társulva zavarta meg azzal, hogy rám tehénkedett. Nyöszörögve nevettem.
-Mi az Em?-kérdezte a sózsák.
Ráböktem szomorúan a Turné felirattal ellátott napra,ami történetesen holnap van.
Elkomolyodott és beleharapott az alsó ajkába.
-Múltkor megbeszéltük,hogy ez csak egy kis próba, meglátjuk, hogy mennyit ért ez a két hónap.-mondta biztatóan. Csak ebben az volt a bibi,hogy nem tud arról,hogy esélyem van arra az ösztöndíjra.
-George...nekem mindenképpen le kell tennem az őszi megfelelési vizsgát és...van itt még valami -haraptam el a mondat végét. A hasamat szörnyen mardosta az érzés...az érzés, hogy most biztos, hogy nem fog semmilyen boldog döntés születni.
-Mire célzol?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Arra, hogy esélyes vagyok egy franciaországi ösztöndíjra. Oda kéne költöznöm..1 évre.-nyögtem ki.
Egy percig üveges tekintettel nézett maga elé, majd nyelt egyet, a hajába túrt és nagy sóhajjal újra felém fordult.
-Szóval azért bolondítottál magadba, hogy utána 2 hónap múlva pedig itt hagyj?-kérdezte halkan. A szemem már csillogott a könnyektől.
-Nem! Eszembe se volt semmi más csak az, hogy szeretlek és nem akarok se haza, se Párizsba menni! É-én nem döntöttem arról, hogy elfogadom-e az ösztöndíjat...-höppögtem.
-De hát egy majdnem 2 hónapos kapcsolatért nem adnád fel a karriered!-mondta ingerültebben. -Josh megmondta, nekünk nem szabadott volna összejönnünk. Ez csak egy kicseszett ördögi kör-vetette oda és elviharzott. Ki ment az ajtón és hallottam,hogy beindítja a kocsit és elhajt.
Belőlem kitört a zokogás. Csak bőgtem, csecsemőpózban összegömbölyödve a kanapén. 
Nem érdekelt semmi...csak az,hogy George most szakított velem. Annyira fájt belülről minden. Szét akartam robbanni. Nem tudtam,hogy eltudom-e viselni a fájdalmat.
Senkit se tudtam felhívni és elmondani mi bánt...a barátaim boldogok és biztos, hogy nem leszek olyan önző,hogy elrontsam a kedvüket az én szerencsétlenségemmel. Anyámék szintúgy nyaralni vannak második nászúton szép lenne ha a lányuk felhívná őket bömbölve,mint egy óvodás.
Nem szégyelltem a sírást, mert szörnyen fájt mindez. Nem bírnám magamba fojtani.
1 óra sírás után se jött senki, így az egyik legjobban vigasztaló cimborámat választottam: a tequilát. Citrom, só és pohár nélkül mentem fel az emeletre egy teljes üveggel a kezemben zombi ütemmódban.
Kiültem az erkélyre Lola itt felejtett fél doboz cigarettájával és az üveg tequilával. Néztem a naplementét és károsítottam az egészségemet. 
-A mai program kedves nézőink az agysejt pusztítás és a tüdőgyilkolás.Remek program, miután kurvára kidobtak.-mondtam ki hangosan gúnyos hangnemben. Csak beszéltem a levegőbe,mert a környéken senki se volt, csak a szomszéd rühes macskája.
Meggyújtottam egy szál cigit és ittam egy nagy korty tequilát csak,hogy ne legyen annyira elviselhetetlen a cigi, mert amúgy meg nagyon utálom.
-Hallod George, annyira kész vagyok idegileg,hogy még cigizek is!De te ne hallgass meg!-kiabáltam hisztérikusan,majd kínomban elnevettem magam. Még egy korty.
-Ha az ember magában beszél ott az őrület első tüneteit lehet észre venni.Haha!-mondtam kifordulva magamból műsorvezetős hangnemben.Még egy korty.
  Aztán az a remek ötlet pattant ki a megcsappant agysejt állományomból, hogy nekem számot kell írnom. Ilyen állapotba úgyis ritkán vagyok.
Leültem és csak úgy ontottam magamból a dallamot. Szöveget is írtam hozzá. Az egész Georgeról szólt és a kapcsolatunkról, pár trágár szóval és gúnyos sorral.

- Elment volna egy soft rock számnak, csak hát nekem valami szimfóniát kéne komponálnom? Hát persze,hogy igen,csak ahhoz nekem is olyan agybeteg idiótának kéne lennem, mint az összes ember azon a rohadt kampuszon!-ordítottam a végén. 
Az erkélyt tekintettem most az otthonomnak, elemózsiának a maradék kis tequilát és az árva kis utolsó cigiszálat a Marlboros dobozban. A gitárom volt a férjem. 
Kis százszorszépeket dugdostam az üres dobozba a virágcserépből. Akkor bevillant,hogy ezt megőrzöm egy kis dobozba, pár emlékkel együtt és összecsomagolok. 
Kibányásztam a bőröndömet az ágy alól és kerestem egy kis antik dobozt,mert abból van sok a hülye hajcsattoknak,amiket anyám mindig tűzgélt a hajamba. 
-Ti jóba lesztek most a másik doboz hajcsattjaival,mert ha nem akkor mentek a kukába.-mondtam nekik gonosz vigyorral. Bepakoltam minden ruhámat és minden cipőmet,csak a lábamról nem szedtem le az elnyűtt tornacsukát. Összeszedtem a kis csecsebecséket,amiket a kis antik dobozba szánok,amik nagyrészt képek és apró tárgyak voltak, de kivételként,hogy erősítse a szabályt beleraktam a Marlboros dobozt a százszorszépekkel és rácsuktam a fedelét.
-És most?-kérdeztem magamtól.-Menjek a reptérre?Vagy várjam meg,hogy mindenki meglásson a becsavarodott, részeg, cigis és holdkóros kinézetű énemet?-kérdés annyira egyértelmű volt,de az a fránya remény. Az az a kis tetű! Nem hagyta,hogy fogjak egy taxit és hazarepüljek. A remény drága azt súgta,hogy George visszajön és valami megoldást talált arra,hogy együtt maradjunk. Miközben én nagyon is jól tudom,hogy elcsesztem! Nem kellett volna a hülye ösztöndíjról egy hiú ábrándot kitalálnom,mert már rég óta meg van bennem az a döntés,hogy nekem George mellett kell maradnom,mert megfogtam az isten lábát!!! 
Idegbeteg roham jött rám és a homlokomat csapkodtam.
-Hülye,hülye,hülye....-szidtam magam.
   Hirtelen ajtónyílás jött lentről és én pánikolva elkezdtem halkan visítozva szaladgálni,ugrálni és búvóhelyet keresni. Majd az hogy az ágy lábába rúgtam, pofára estem és ez mind nem fájt eljuttatta a maradék agysejtemig,hogy sok volt az az egy üveg tequila. Aztán nem tudtam már feltápászkodni és pár másodperc múlva már horkoltam is...

*Josh*

Hazajöttem úgy késő délután fele és láttam,hogy George kocsija nincs itt. Nem igazán foglalkoztam vele csak bementem a házba. A házban csönd volt és sötét. Felkapcsoltam a lámpát és először benéztem a konyhába. Senki se volt ott. Talán nyitva az ajtót hagyták, mikor elmentek?
Ezekkel a gondolatokkal indult fel az emeletre ahol hangos és ismerős horkolás hallatszott. Biztos voltam benne,hogy a húgom horkol,mert bármikor felismerem a horkolását. Benyitottam a szobájába és az ágy mellett találtam mélyem aludva. 
Meglepetten figyeltem,hogy minek alszik már ilyen korán. A bőröndje össze volt csomagolva és csak utána csapta meg az orrom az a szag,amit nem hittem volna,hogy pont Emma szobájába érzek majd meg: cigi szag.
Az erkély ajtó félig nyitva volt és ezért kikukucskáltam rajta. Egy üres tequilás üveg volt kint,meg Em gitárja. Sóhajtottam egyet és nekitámaszkodtam a falnak. Megivott egy egész üveg tequilát,vagy Georgeal ketten? De hol a fenében van George? Cigiztek is volna? 
Eszem megállt ettől az értetlen helyzettől. Átcsörtettem George szobájába és ott semmi rendkívüli ne volt és természetesen a tulajdonosa se. Végigjártam az egész házat és az udvart is,de sehol senki nem volt. Szóval George vagy részegen ment el kocsival,amit kétlek, vagy Emma ivászata elől menekült el. Abba hagytam az agyalást és inkább felmentem összekaparni az alkohol mérgezéses húgomat.
Odatérdeltem mellé és szólongatni kezdtem.
-Emma, Em! Hahó! Ébredj!-mondtam egyre hangosabban, de ő csak szüntelenül horkolt. Ha nem lett volna az a sírba kergető horkolása már azt hittem volna,hogy halott. Felnyaláboltam és az ágyára fektettem. Leszedtem róla az elnyűtt tornacsukáját,amit már igazán kidobhatna és betakartam.
-Ha felkelsz örülni fogsz neki,hogy nem a padlón ébredsz majd.-morogtam a félholt Emmának és otthagytam magára.
 Nem sokkal később megérkezett JJ. Én a konyha pult mellett álltam és a semmibe meredtem. Görcsösen szorítottam az előttem lévő szék támláját. 
-Szia Josh! Azt hittem már sose jössz haza. Megdumáltátok Lolával?- üdvözölt JJ.
-Szia..ja...igen.Minden oké vele.-motyogtam.-Tényleg Lola!-csaptam a homlokomra és tárcsáztam Lolát.
-Joshy! Itt hagytál valamit?-szólt bele a telefonba Lol az édes boldog hangján...rossz volt elszomorítani. Elmeséltem neki,hogy mi várt engem haza.
-Azonnal megyek!-mondta és lecsapta. JJ tág szemekkel figyelt engem.
-Miért nem ezzel kezdted?-harapta le a fejem és megindult Emma szobájába. Halkan nyitotta ki az ajtót.
-Ne aggódj...nem hall semmit. Totál káó.-mondtam neki.
-Egy egész üveg tequila után csoda,hogy nem kapott alkohol mérgezést.-mondta.
-Ki tudja...-morogtam.
-Nem tudod a sztorit?-kérdezte.
-Nem.Nagyon dühít,hogy nem tudom mi ez a cécó!-mondtam idegesen. Nem sokkal később Lola rontott be a szobába és Emma fölé hajolt.
-Totál káó.-állapította meg.- De hát miért?-akadt ki.
-Honnan tudjam!-fogtam a fejem.
-Cigizett,ivott és összecsomagolt.Nagyon komoly dolog lehet.Hol van George?-gondolkodott hangosan Lola.
-Nem tudom, a kocsija nincs a felhajtón.-mondtam a fejemet ingatva.
-Ő biztos tudja! Hívd fel!-istápolt Lol. Telefon...ahh hogy nem jutott eszembe.  
Kicsöng....
-Josh...-hallottam meg Jaymi hangját.
-Jaymi?Nem Georget hívtam?Már tárcsázni se tudok?-zavarodtam össze.
-Jó számot hívtál, nyugi. De nincs nyugi,mert George totálisan félholtan esett be az ajtónkon! A frászt hozta Ollyra! Szóval azonnal kérek valami magyarázatot!-mondta hisztérikusan Jaymi.
-A francba Jaymi, a húgom halálra itta magát és arra se ébred fel az alvásból,hogy itt ordítok mellette! Ezt a kettő jó madarat én ki-fogom-nyírni!-ordítottam.
-Oké, akkor most hazavisszük Georget.-mondott valami tervet Jaymi,ami lelket öntött belém, legalábbis egy nagyon picit.
-Jó, gyertek.-mondtam és letettem.
      20 perc múlva hasonló állapotban, mint Emma Olly vállán lógott szinte élettelenül.
-Jól van vigyük a szobájába.-mondtam.
-Szerintem balhéztak.-szólalt meg Lola.
-Tessék?-értetlenkedtem.
-Emma megmondta,hogy akkor szívna csak cigit önszántából,ha tönkre menne az élete.-magyarázta.-Mesélt nekem arról,hogy mennyire szereti Georget és ezért nem akar hazamenni, nem akar Párizsba ösztöndíjat.-magyarázta tovább.
-Párizsi ösztöndíj?-tátottam el a számat.-Hát mégis esélyes rá?-ámuldoztam.Bólintott.
 Felmentem újra Emma szobájába és leültem az ágyára.
-Nem akartam ezt...ezt mind megjósolni.Csak jártattam a számat...Már úgy megszoktam,hogy együtt vagytok...és azt is,hogy ÚGY együtt vagytok...Emmy...a nagy lehetőséged az Párizs. El kell menned.-mondtam az ágyban fekvő, már csak szuszogó(!) húgomnak.
-Tudom,hogy el kell mennem...-motyogta és újra horkolni kezdett. Halványan elmosolyodtam magára hagytam ismét.

16.-Újra egyenesben

*Emma*

Most oly sok év után leültünk és kiveséztünk mindent.
-A kapcsolatotok Georgeal ráébresztett,hogy nem lehetek ennyire kötetlen....találnom kell egy lányt akit szerethetek.- mondta.
-Lola...
-Lola utál engem, más mint én....ő okos,szép, málna illatú....- ábrándozott.- Nála az esélyemet már elszúrtam.
-Dehogy szúrtad el, ha elszambázol hozzá és szépen beszélsz vele, bocsánatot kérsz és visszahozod! -mondtam keményen.
-Igazad van...de mi lesz a többi dologgal amit még meg kell veled beszélnem?!
-Mondd! -nevettem el magam.
- George nagyot nőtt a szememben mikor komolyan tudott gondolkozni a lerészegedett pillanatokban. Tölts vele annyi időt amennyit csak tudsz. A turnén pedig majd én vigyázok rá-mondta mosolyogva.
- Folyton meglep és nem tudom hogy lehet valaki ennyire... ennyire jó. Mindig tudja mi kell nekem... nem tudom hogy viszonozzam ezt neki...-mondtam.
-Akit George szeret azt nem igen engedi el. Nem szokott csapongani, de nagyon jó vele ugyanúgy bulizni és hülyülni, mert azért őrült egy fazon -nevetett. - Ami a te részedet illeti, mint mondtam Georgenak is meg neked is az lenne a legjobb ha sokat lennétek együtt.
     Beszéltük még, hogy vegyen virágot Lolának és csapassa. Elment én meg elmentem megkeresni Georget. Megtaláltam őt a szobája ágyán feküdve. A telefonja mellette hevert és még világított a képernyője. A szeme csukva volt és egyenletesen szuszogott. Szegény biztos nem tudott tőlem elaludni....olyan nagy bűntudatot ébresztett ilyen kimerültnek látni miattam. Leültem az ágy szélére és megláttam a háttérképét. Én voltam, de nem emlékszem erre a képre...
Aranyos,hogy én vagyok a háttérképe. Nekem is ő az...  Az első Union J koncerten csináltam ahol voltam. Van egy kép amin Joshsal vannak egy képen, az még egy nagyon kedves kép nekem. Mocorogni kezdett majd kinyitott a nagy barna szemeit. Körbe pillantott és akkor meglátott engem. Apró jellegzetes féloldalas mosoly jelent meg a száján. Örült, hogy engem látott, annak ellenére is, hogy igencsak kifárasztottam szegénykét.
-Emma, gyere ide! -intett a kezével felém, majd rámutatott az ágy egyik részére(természetesen pont mellé), hogy oda üljek.
Odasétáltam, és azalatt a pár lépés alatt, amit megtettem már éreztem ahogy az ágyából tömény George illat árad felém.Egy szolid mosolyra húzódott a szám, amint belélegeztem azt. Már egy ideje ez a kedvenc illatom, nem pedig bármiféle flancos parfüm. Lehuppantam az ágyra, majd George a karjait körém fonta és eldőltünk az ágyon.
-George? -kérdeztem tőle.

-Igen? -emelte fel a fejét és nézett rám. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hiszen csak azt akartam megkérdezni, hogy alszik-e vagy sem, de mivel már bebizonyította, hogy ébren van, nem akartam, hogy hülyének nézzen a gyermekded kérdésem miatt. Igyekeztem a lehető legértelmesebb és összeszedettebb mondatot összehozni...

-Hiányoztál -nyögtem ki végül, majd George még szorosabban magához húzott és egy puszit nyomott a hajamra.

*Lola*

Már reggel óta takarítottam, egy tipikus 'nagy takarítást' végeztem, hiszen nem ártott már, mert a házamat egy 10-es porossági skálán 9,5-esre minősítettem, meg amúgy is el kellett valahogy vonnom a figyelmemet a múltkor történtekről. Éppen mikor a fürdőszobával végeztem, kopogást hallottam kintről. Elindultam az ajtó felé, de közben eszembe jutott, hogy elég viccesen nézhetek ki, mivel a kezemben portalanító van, a hajamat egy kendővel intéztem el és a ruha kérdést egy egyszerű pulcsival oldottam meg, amit talán még az egyik turkálóban találtam évekkel ezelőtt. Nekem mindig is tetszett, de ez lényegtelen.

Még egyszer kopogtak, most már hangosabban és türelmetlenebbül.
-Jövök már! -ordítottam kifelé. Valószínűleg a látogatóm is hallotta, mert hirtelen abbahagyta a dörömbölést az ajtómon. -Jövök, na, jövök...- dörmögtem még magamban halkan.
Odaértem a zöld ajtómhoz, megragadtam a kilincset és mosolyogva kinyitottam, de amikor megláttam, hogy ki állt ott rögtön lehervadt a mosoly az arcomról. Természetesen Josh volt az. A kezében egy zacskó chipset tartott. Az öltözéke természetesen most is kifogástalan volt. Kérdően néztem rá, talán úgy tűnhetett, hogy el tűnt belőlem a tipikus Lolás bolondozás is egy pillanatra.
-Szia Lola -nézett egyenesen a szemembe Josh. Két dolog látszott rajta. 1.: valami mondani akart. 2.: nem tudta, hogy mit mondjon. Ez a kettő igencsak üti egymást, de gyakran előfordulhat. :)
-Szia -kezdtem közömbös hangon.- Hogy hogy itt vagy? Egy rossz baráthoz ha jól tudom, nem szokás járni, meg chipset hozni -mutattam idétlen a zacskóra, amit a kezében szorongatott, majd a szemeimet nagyra nyitva vártam a válaszára.
-Azért jöttem, hogy elnézést kérjek. Lola nem vagy rossz barát, sőt...
-És akkor most azt hiszed, hogy idejössz bocsánatot kérni és ezzel visszaszívod azt amit  mondtál? Tudod mennyire megsértettél engem? -vágtam bele a mondanivalójába élesen.
-Tudom, igen és tényleg nagyon sajnálom. Hoztam kaját is, -emelte fel a zacskót- gondoltam megbeszélhetnénk a dolgot mellette. Légyszíves Lol... engedj be és tisztázzuk a dolgokat -kérlelt könnyes szemekkel Josh.
Nagy levegőt vettem, hangosan kifújtam, majd félreálltam az ajtóból utat adva neki.
-Gyere...-mondtam- Beszéljük meg -mosolyogtam rá.

15.- Vidám és szomorú pillanatok

Te szent isten!! A második 1000-t is túlléptük! Annyira fantasztikusak vagytok! Nem tudjuk elmondani mennyire hálásak vagyunk,hogy olvassátok a blogot! Szeretünk titeket és arra szeretnénk kérni benneteket,hogy ne adjátok fel! Írjátok le bátran a véleményeiteket jót, rosszat egyaránt! Mérhetetlenül boldogok vagyunk és igyekszünk minél hamarabb új részt hozni! Köszönjük szépen! 
                                                                                 Szeretettel: Saci és Dorka ;) 


*Emma*

Émelygő fejfájásra ébredtem, ami nem volt éppen hangulat javító hatású. Nem kéne nekem alkoholt innom...legalábbis ennyit. Úgy éreztem,hogy mindjárt kidobom a taccsot ezért gyorsan átrohantam a fürdőbe. 
-Emma?Te vagy az? Jól vagy?- jöttek a kérdések az ajtó mögül, majd George lépett be rajta ijedt szemmel. Én a wc csésze mellett ülve a deszkára könyökölve szenvedtem és neki persze, pont ilyen borzalmas állapotban kell látnia. Nem lepődnék meg ha ordítva kifutna a szobából megijedve a borzalmas látványomtól.
Ehelyett leguggolt hozzám és felkapart a földről.
-Ne ülj a csempén, mert felfázol...-mondta aggódva és bedugott a zuhanyzóba.- Fürödj meg, az jót fog tenni.-javasolta és kiment a szobából. Mélységesen szégyelltem magam, hogy ilyen igénytelen módon viselkedtem. Frissítő fürdő után, sokkal jobban festettem és elmúlt a fejfájásom is. A törölközőbe csavarva átslisszoltam a szobámba és gyorsan felöltöztem. Felvettem egy bordó inget egy zongora billentyű mintás cicanadrággal és lefele vettem az irányt.
 Jaymi és JJ ült a nappaliban. Amint megláttak, felugrottak az ülő helyzetükből és megölelgettek.
-Kérsz valami gyógyszert?-kérdezte Jaymi.
-Fáj a fejet, főzök kávét!-gondolkozott hangosan JJ.
-Srácok!-állítottam le őket.-Nagyon aranyosak vagytok, de nincs szükségem semmire.-mondtam halványan elmosolyodva.
-Meséljetek inkább, milyen botrányt csináltam, hogy ilyen hullaház hangulat van a házban? Lola miért nem nyüzsög már itt és miért olyan George mint aki attól fél hogy kivetem magam az ablakon?-bombáztam meg őket most én a kérdésekkel. Összenézett a két fiú és úgy tűnt azon gondolkoznak,hol is kezdjék.
-Hát Lolával az ivászatotok, elfajult és te a medencében úszkáltál fehérneműben, majd George összekapart és nagy nehezen elvitt a szobádba, hogy aludj. Aztán pedig Josh rámordult Lolára, hogy milyen barátnő, hogy leitatott téged....meg ilyesmik. Ja és Josh Georget is számon kérte, hogy miért nem vigyázott rád.. Dióhéjban ennyi.-hadarta el az egészet JJ egy szuszra. A szám tátva maradt és az állam a padlót súrolta. Most az egyszer áldozata, de azért kicsit okozója is vagyok egy konfliktusnak. Illuminált állapotomban egyáltalán nem tudok magamon uralkodni... Haragudtam Lolára, hogy mi a fenének kellett annyit innunk...
A tenyerembe temettem az arcom, hogy lehiggadjak és megtudjak szólalni.
-Joshban megint nem csalódtam...hozzá illően reagált...-mondtam elkeseredve. 
-Josh már csak ilyen..nem lehet vele mit tenni.-mondta Jaymi majd mivel megcsörrent a telefont távozott a szobából.
JJ-el folytattuk a tegnap este kivesézését, de újat már nem tudott mondani. 
Loláról nem hallottak mióta lelépett, Josh a szobájában kuksol, de reggel JJ látta és egy morgással üdvözölte, majd visszabújt a barlangjába. Georget nagyon megviselte, hogy ilyen így kifordultam önmagamból...Megtudom érteni. Megyek és azonnal bocsánatot kérek tőle.
Felfutottam a lépcsőn és összefutottam a morgó medve bátyámmal. Levegőnek nézve elment mellettem és még akkor sem reagált mikor hüledezve csapkodtam a lábam. Hisztizni akartam, de még rám se méltatott bagózni. 
Besértődve indultam George szobájába, de mikor bementem nem találtam ott.
Elmentem a fürdőbe,bekopogtam és bekukucskáltam, de ott se volt senki. Az ablak előtt elmenve megpillantottam a medence mellett napozni póló nélkül napszemüvegbe. Az apró vízcseppek a mellkasán arról árulkodtak, hogy úszni volt majd kifeküdt száradni.
Bikinit húztam és kimentem hozzá. A napozóágyához érve beálltam a napja elé így tuti hogy észre vett. Levette a szemüvegét és hunyorogva rám nézett.
-George...-szólítottam meg. Felült és kíváncsian rám emelte a naptól világosabbnak tűnő csoki barna szemeit. Óvatosan az ölébe ültem, féltem, hogy eltaszít magától. Nem tette eleinte nem ért hozzám, csak várta, hogy mit készülök neki mondani.
-Ne haragudj, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak...-mondta bűnbánóan.- Nem tudom magam kontrollálni részegen.-tette hozzá. Halványan elmosolyodott és végigsimított a hátamon. 
-Nem tudok rád haragudni.-mondta és megpuszilta gyengéden a nyakamat. Mosolyogva, boldogan megcsókoltuk egymást és élveztük a napsugarak melegségét a hátunkon.
-Pancsolunk egyet?-kérdeztem kaján vigyorral és kihívóan felálltam az öléből. Gonoszan elmosolyodott és nekem iramodva, beleugrott a vízbe magával rántva engem. Visítottam egyet és már a vízben is voltam. Teljes erőmből fröcsköltem a galád szörnyeteget, majd mikor meguntam rávetettem magam. Ő csak nevetve húzott magához még közelebb.
-Egyszer tuti, hogy meg fogok sértődni egy ilyen húzásodon!-próbáltam haragos fejet vágni.
-Egyszer..talán. Majd teszek róla, hogy ne.-kacsintott és beleharapott a pofazacskómba.
Erre muszáj volt nevetnem és nem bírtam tartani a saját súlyomat ezért ránehezedtem Georgera. 
-Te hülye majom! Ne harapdálj!-kezdtem el csapkodni, de ezzel párhuzamosan jóízűen kacagtam.
-Ne mond, hogy nem jó..-duruzsolta és az arcomba szökött a pír. Összeszedtem a maradék büszkeségemet, a derekára kulcsoltam a lábaimat és a legszenvedélyesebb csókot nyomtam az ajkaira, amilyet csak tudtam. Többször is megremegett és már alig állt a lábán mikor elváltunk és a szemébe néztem. A döbbent, kába arca arról árulkodott, hogy bejött a kis húzásom. Kaján vigyorral néztem a szemébe és elég nehezen tért vissza a kábulatból.
-Ha ez a büntetésem, akkor nagyon sokat leszek rossz..-vigyorodott el hirtelen, mire elnevettem magam. A huncut fajtáját! De hát, ki akar egy ilyen édes és szexis srácot megbüntetni?! Bolond lennék ha én akarnám! 
               Bementünk, megszárítkoztunk és öltözni készülődtünk. Már egy ideje vegyesen vannak a cuccaim George és az én szobámban így gazdálkodtam az ő szobájából. Ott úgy is George illat terjeng! Fogalmam se volt arról, hogy hova tüntettem a zongora billentyűs gatyámat így hát a bordó ingemben indultam a keresésére. 
Lent szembe találtam magam Joshsal. Épp keresztül akart rajtam nézni, mikor útját álltam.
-Josh!-álltam meg előtte határozottan. Megállt és felnézett rám. Az arca meggyötört volt és a szemeiben könnyek csillogtak. Azonnal meglágyult a tartásom és magamhoz öleltem.
Szipogni kezdett...rettentő régen láttam őt sírni így ez a pillanat nagyon megijesztett.
-Josh...bátyus...-mondtam lágyan,hogy a szemembe nézzen újra, mikor megtette folytattam.- Most először oly sok év után kérlek meséld el a problémádat, hátha segíthetek...
Halványan bólogatott és felhúzott a szobájába. Bezárta utánam az ajtót és levetette magát az ágyba. Befeküdtem mellé, mire azonnal magához ölelt. Kicsinek mindig így aludtunk mikor valamelyikőnk rosszat álmodott. Hiányzott a bátyám, az igazi és egyetlen, de akkor úgy éreztem,hogy visszakaptam.

14.- Drunk

*Emma*

A fürdésből inkább vízi csata lett. Az egész fürdő romokban ált. Azután csurom vizesen az ágyban kötöttünk ki. Vad csókolózás közben a kezeit a gerincem vonalan  futtatta végig. Teljesen beindított minden egyes érintésével. Türelmetlenül túrtam a hajába és húztam magamhoz a testét. Felnyögött mikor a csípőjéhez nyomtam magam. 

-Em, kikészítesz!- motyogta a rekedtes hangján. Rámosolyogtam és felültem az ágyékán amit  még egy nyögéssel nyugtázott. Hátra nyúltam a melltartóm  kapcsolójához és mielőtt kikapcsoltam volna  ránéztem Georgera. A szemeivel engem fürkészett. Visszahajoltam hozzá és hosszú lágy csókot leheltem az ajkaira.
-Kikapcsolnád?-suttogtam a fülébe,mire összeszorította a szemeit. Nagyon tetszett hogy ezt én váltom ki belőle.

*JJ*

Reggel vissza mentünk hozzánk. Lolánál voltunk. Josh  és Lol nagyon összhangban voltak. Lola is jött velünk hozzánk.
Bementünk a  házba akkor nem láttunk senkit. Kacaj és nevetés hallatazott a konyhából. Ezek szerint nem hardcore partit csaptak ha ilyenkor ilyen elevenen fent vannak. Josh előre ment és benyitott a konyhába. Gyorsan utána furakodtam és akkor megláttam, hogy George és Emma mosolyogva integetnek. Megakadt a szemem az öltözékeiken.  George boxerben és pólóban, Em pedig George pólójában és gondolom fehérneműben. Eddig is így aludtak,de látszott rajtuk hogy itt más is volt.
-Sziasztok!-mosolygott Emma.
Mindenki köszönt és beállt a kínos csend.
-Lefeküdtetek?-kérdezte hirtelen Josh komoly fejjel.
George szájában megállt a kaja, Emma pedig villámokat szórt a szemeiből. Jaj.
-Nem!!!!!-mondta határozottan Emma,de nem vettük be. Csak Josh.
Bólintott és elment fürdeni.
Hirtelen Lol a gerlepár nyakába ugrott.
-Ennyire bénán hazudok?!-kérdezte Emma. Egyetértően bólogattunk. Elpirultak és Emma elhelyezkedett George ölében. 
-George, lassan mennünk kell a stúdióba.-mondta hirtelen Jaymi.
 Erre ő csak belefúrta magát Em nyakába és szegény lányt szorongatta. Ebből hiszti lesz.
-De én nem akarok most menni.-mondta. Ez a kijelentés mindenkit meglepett.
Em felállt és szembe állt Georgenak.
-Ne viccelj.-mondta komolyan.
-Nem viccelek, most per pillanat jobban érezném magam veled.-mondta és közelebb húzta magához.
-Én is imádok veled lenni,de akkor is kell menned énekelni, mert azt is imádod. Ne feledd.-oktatta ki Emma Georget kedvesen. Ilyet is csak ő tud.
-Igazad van.-csókolták meg egymást. Elkészültünk és mentünk próbálni. George mindent teljes erőbedobással csinált. Tökéletes hangok,akordok és a levakarhatatlan örömittas mosoly az arcán...

Nagyon jó volt így látni és mindenkire pozitív hatással volt. Olyan gyorsan végeztünk,hogy már mehettünk is haza.

*Lola*

Emma és George szexeltek!! Emma nem akart róla úgy igazan beszélni, ha megkérdeztem csak annyit mondott ,,eszméletlen volt''. Túl kíváncsi voltam ahhoz hogy ez elég legyen. Emma akkor mond el mindent ha részeg. Lásd teqilázgatásunk..

Benéztem a boros hűtőjükbe és találtam egy kis édes fehér bort.. Tökéletes! Nekem ez nem árt de Emmának pont elég lesz hogy beszéljen.

Kibontottan és bevittem két pohár társaságában. 

-Igyunk rátok!-kiáltottam el magam és elmosolyodott. Megittunk már pár pohárral mikor kezdett pirosodni és mindenen nevetni. Dumálni kezdtem neki minden féléről,hogy ne tűnjön fel neki hogy mi a célom.

-George milyen az ágyban?-kérdeztem hirtelen hogy ne gondolkozzon a válaszán.

-Alig tudok járni, szerinted?!-hajolt közel majd elröhögte magat. Belőlem kitört a nevetés. Ez könnyebb lesz mint gondoltam...

-Vadmacska?-kérdeztem. 

-Miaz hogy!! Igazi vadállat,figyeld!- ugrott fel hirtelen felhúzta a pólóját és jól láthatóak voltak a szívás és harapásnyomok a hasán. A számhoz kaptam és nem tudtam leplezni a meglepettségemet...

-Nem néztem volna ki Georgeból!-hülledeztem.- Akkor jó szexben lehett részed..-motyogtam el a végét. Nevetve bólogatott és levetette magát a kanapéra. 

*George*

Épp nyitottam ki az ajtót mikor egy nagy csobbanást hallottam ezzel egy időben. A medencében Em lubickolt a kis fehérnemű szettjében és Lol pedig kétségbeesett tekintettel nézett ránk.

Tátott szájjal figyeltem ahogy kimászik és lazán kicsavarja a vizes hajából a vizet. Az öltözéke szinte semmit sem takart így nekem az első cselekedetem az volt hogy ráraktam a zakómat. 

-Szia szívem...-vigyorgott. Részeg volt...

Szúrós szemekkel néztem rá,mire csak cuki fejet vágott. 

Némán felkaptam az ölembe,mire ő hozzám bújt. Fapofával elmentem a többiek kérdő pillantásai mellett és felvittem a fürdőbe. Adtam neki törülközőt és vittem neki száraz cuccot,majd ott hagytam. Lesétáltam és vártam a kérdéseket. 

-Mi ütött Embe?-jött az első kérdés Jaymitől. 

-Részeg.-mondtam tömören és beletúrtam a hajamba. 

-Miért csinálta?- akadt ki Josh.

-Miattam.-szólalt meg Lola. 

-Hogy lehet az hogy neked mindig közöd van ahhoz hogy Em részeg?!- esett neki Josh mire közéjük áltam.- Milyen barátnő vagy te?!-kontrázott rá.

Lola a sírás határán volt.

-Josh!- taszítottam egy kicsit rajta hogy észhez térjen. 

-Mivan!? Talán neked is közöd van hozzá?-esett nekem. Utálom mikor ilyen ideg beteg 
lesz...
-Nincs!-néztem a szemébe dühösen. Fújtatott párat és kiviharzott.

13.-Első hónapforduló

*George*

             Csak hatig van nyitva a fürdő így akkor jövünk. L xx

Az utolsó simításokat végeztem a szobámon.,mikor kopogtak az ajtómon.

-Azt a mindenit! Kitettél magadért tesó!-jött be Josh.- Rendes tőled, hogy megleped a kishúgomat, a barátnődet.- mondta mosolyogva és hátba veregetett. Jól esett a biztatás mert már igazán elegem volt a szúrós rózsákból és a kaják szervírozásából. Hát ,akkor még nem említettem a hülye gyertyákat, megégettem az ujjamat... KÉTSZER IS!! Szóval megszenvedtem az előkészületeket,de végül minden tökéletes lett.

Leérve a nappaliba a srácok tv-t néztek.

-Na, készen vagyok.-mondtam.

- Így?- szörnyülködött el a konyha ajtóban állva Jaymi.- George a hajad tele van kaja és rózsa darabkákkal és mindenhol csupa trutyi a pólód! Azonnal menj és fürödj meg alaposan!- rakott helyre és küldött fel.

Szót fogadtam, mire a srácok csak nevettek, én meg megszeppenve kullogtam fel az emeletre. Egyenest a fürdőbe mentem és bevetettem magam a zuhany alá. Alaposan lemostam magamról a dzsuvát,majd kilépve a zuhanyzóból az órára néztem. Hat órát mutatott és én kétségbeesetten kezdtem el kapkodni.

-Basszus!- kaptam a fejemhez. Gyorsan a csípőm köré csavartam egy törölközőt,de akkor ajtó nyitódást hallottam. A srácok tuti eltűntek, mert a lelkükre kötöttem,hogy hagyjanak minket kettesben. Átrohantam a szobámba és közben fogtam a törölközőt a csípőmhöz,hogy ne essen le. Egy boxerre volt csak időm,mert hirtelen lábdobogást hallottam lentről.

-Van itt valaki?-hallottam meg az édi hangját. A nagy kétségbeesésem közben is volt időm mosolyogni azon ,hogy milyen cuki még a hangja is.  Nem volt időm több ruhát magamra venni,mert kinyitotta az ajtómat. Belépett és meglepetten nézett rám. Felkaptam a fekete passzos farmerom és újra rá koncentráltam. Új ombre festés volt a hajában és a kék szemei igézően világítottak. 

Látszott rajta, hogy nem tud megszólalni így inkább közelebb lépkedtem hozzá. Sóhajtott és nyelt egy nagyot mikor nem értem még hozzá de kellő képen közel álltam hozzá. A szívverésem felgyorsult és a vérem felpezsdült. 

 A szemembe nézett majd halványan elmosolyodott.

Abban a pillanatban megszüntettem az összes távolságot közöttünk és lágyan csókoltam a puha ajkait. A kezeit felfuttatta a csupasz mellkasomon, majd beletúrt a hajamba. Irtó vonzó mozdulatot tett, mikor lassan beleharapott a telt, rózsaszín ajkaiba és hozzám simult. A derekáról lejjebb csúsztattam a kezem a fenekére és gyengén megmarkoltam. Egy hangos sóhaj hagyta el a száját. Kíváncsian próbálgattam,hogy reagál az érintéseimre. Eltűrtem a hosszú haját a nyaka elől így tökéletesen hozzá tudtam férni. Apró csókokat hagytam a hamvas bőrén,majd kicsit megszívtam. Megmarkolta a hajam és fészkelődni

kezdett a karjaim közt,majd hirtelen hátrébb tolt pár lépést és egy vadabb mozdulattal hanyatt lökött az ágyamra. Belezuhantam a rózsaszirmos, levendulás ágyneműbe,majd azonnal felültem.

-Jó erre hazajönni.-ült rá a csípőmre lovaglóülésben és végig simított a felső testemen. Olyan kéjesen hangzottak a szájából a szavak. 

-Ha már 1 hónapja imádlak.-mondtam mosolyogva.

-De gyorsan repül az idő.-mondta és simogatta a nyakam és az arcom, amitől kezdtem megőrülni. 

-Szerinted hogy ünnepeljük meg?-kérdeztem sunyi mosollyal az arcomon. Az ajkába harapott és körbe pillantott a szobában. 

-Eszméletlen,hogy ezt mind miattam csináltad.-mondta. 

-Érted bármit.-mondtam komolyan.- Iszunk egy kis pezsgőt?-kérdeztem.

-Az nagyon jó lenne.-mosolygott és látszott rajta,hogy elkápráztattam.  Megfogtam a két combját és felemeltem.

-Jézusom! Te kondizni jársz? Ne hogy megsérülj miattam!- aggódott.

-Ne viccelj.-nevettem. -Amúgy meg igen..járok kondiba.

-Meglátszik.-mondta kacsintva. Kivettem az üvegből a pezsgőt miután Emmát leraktam az ágyra.

Öntöttem magunknak és vittem egy kis csokis epret is..

-Csokis eper?! George! Elkényeztetsz!-nevetett.

Jót kuncogtam rajta,majd letelepedtem mellé.

-Igyunk ránk!-mondtam.

-Egészségünkre!-koccintottunk. Eszegettünk, beszélgettünk és megittuk az egész üveg pezsgőt. Most következett a fő attrakció. Felkaptam a gitárom és Emma felé fordultam.

-Ezt a számot neked írtam...-mondtam a szemébe,mire azok kikerekedtek. A hivatásos zeneszerzőnek írtam egy dalt. Vicces.

Kíváncsian figyelte,ahogy az érzéseimről, a gondolataimról éneklek neki. A dal címe Emma, tudom egy kicsit elcsépelt ,hogy írtam róla egy dalt,de borzasztóan fontos számomra.

Mindent elmondtam neki benne és ő ott a gyönyörű mindenével hallgatta a dalomat. A felénél elsírta magát. Mosolygott és sírt egyszerre.

Eszméletlen boldoggá tesz ez a lány és el se tudnám képzelni az életem nélküle.

Mikor vége lett a dalolásomnak és leraktam a gitárt, a nyakamba ugrott és szorosan ölelt. 

-Sose írt még nekem senki dalt! Istenem George... annyira szeretlek!- sírt és igyekeztem letörölni a könnyeit. 

-El sem tudod képzelni mennyire fontos vagy nekem és hogy mennyire szeretlek.-mondtam őszintén és amint ezt kimondtam rám vetette magát. Teljes testtel rám feküdt  és úgy csókolt.

A nap hátra lévő részét a szobámba egymásba gabalyodva töltöttük...
Annyira boldog voltam,hogy még az idő múlását sem észleltem.
-George.-szólalt meg hirtelen.-Nem kéne elmenni fürdeni?-kérdezte.
-Jó ötlet.-mondtam. Felállt kibújva a karjaim közül és megindult az ajtó fele. Az ajtóban megtorpant és visszafordult.
-Nincs kedved velem tartani?-kérdezte kacéran. A szám mosolyra húzódott és kiugrottam az ágyból,minek az eredménye az volt ,hogy pofára estem. A lábamra csavarodott lepedő okozta az esésem okát,de mintha mi sem történt volna úgy ugrottam talpra és követtem az immáron nadrág nélkül sétálgató barátnőmet.
Nevetve figyelte az izgatottságomat, mikor megjelentem a fürdőben. Elkezdte levenni a fölsőjét is és én figyelemmel kísértem végig a mozdulatot. A vékony, csupasz testét felfedte a pólója. Fekete fehérnemű szettet viselt,ami minden adottságát kiemelte. Vékony,hosszú lábai, karcsú alakja,lapos hasa, kerek mellei és íves vállai is a tökéletességéről árulkodtak. A legvonzóbb és leggyönyörűbb lány volt akit valaha láttam.
-Bámulsz vagy levetkőzöl még ma?-kérdezte gúnyosan mire észhez tértem és mivel pólót nem vettem magamra így leszenvedtem magamról a fekete farmert. Ott álltunk egymás előtt és csodáltuk a másik testét.
Egy kicsit elszégyelltem magam,hogy nincsenek hatalmas dagadó izmaim és kőkemény kockáim. A kondiba is csak a menedzserünk miatt járok. Sose szerettem a testépítést inkább mindig elmentem egy jó hosszút futni. Hirtelen oda lépett hozzám és gyengéden átölelt.
-George..-szólalt meg, de nem néztem rá..-Nem az izmaid miatt szeretlek.-mondta lágyan.
-Akkor miért szeretsz?-kérdeztem cinikusan.
-Azért aki vagy. Melletted biztonságban érzem magam.-mondta nyugodtan. A szavai rendkívül jól estek.
-Általánosba kövér voltam,így teljesen megmaradt bennem ez az érzet.-mondtam őszintén.
-Sose mesélt erről senki.-mondta.-Tudnod kell,hogy nekem úgy vagy tökéletes ahogy vagy.
 Sose voltam megelégedve az alkatommal,de ő úgy szeret ahogy vagyok és nem akar megváltoztatni.
-Szeretlek Em.-mondtam a szemébe komoly hangon.
-Én is szeretlek te majom!-poénkotta el végét és megharapta a vállam.
-Áu! Ezt most vissza kapod!-mentem bele a játékba. Megharaptam az arcát, mire megcsípte az oldalamat.
-Fel akarsz cukkolni?-kérdeztem játékos ingerültséggel.
- Á dehogy!- mondta ironikusan. Elnevettem magam,mire rálépett a lábfejeimre és beleharapott a fülcimpámba.
-A fülemet ne!- borzongtam.- Ezúttal túl messzire mentél! Készülj a büntetésedre!- fenyegettem meg mire még mindig nem ijedt meg. Nem is voltam ijesztő.
        Felkaptam a hátamra és bevetettem magunkat a kádba, ami dugig volt habbal és meleg vízzel.

12.-Szervezkedések

*Lola*

A napok gyorsabban teltek, mint eddig bármikor. Most, hogy én és a  -már hivatalosan is legjobb barátnőm- Em megtudtuk, hogy mikor indulnak turnéra a fiúk megpróbálunk minden időt kihasználni, hogy velük legyünk. A saját házamba alig-alig jártam haza, viszont Emmával megbeszéltük, hogyha a fiúk lelépnek, akkor egy picit átjön hozzám lakni és majd csak azután megy haza. Ennek mind a ketten nagyon-nagyon-nagyon örültünk! Josh is hálás volt, hogy nem küldöm haza egyből a húgát. Khm... hálás. Hihi.


A konyhapulton ülve vártam, hogy a pirítósom kiugorjon a sütőből, mikor meghallottam, ahogy Emma csörtet le a lépcsőn és szalad egészen a konyháig. Az ajtót szinte kitépte a helyéről.
-Ó heló, Lola! Hogy vagy ma reggel? -kérdezte túl frissen, és egyáltalán nem betegen. Fekete leggingst és piros kötött pulcsit viselt, haját lófarokba fogta magasan a feje tetején és csak úgy mosolygott.
-Hát veled meg mi történt beteg lányka? Hirtelen meggyógyultál? -kérdeztem mit sem törődve az ő kérdésével.
-Jól érzem magam! -mondta még sugárzóbban mosolyogva, és én hirtelen attól kezdtem félni, hogy szétszakad a szája.
-Azt látom... -mondtam, miközben a már megsült kenyeremet vajaztam.
-Nincs kedved ma elmenni valahova? Kirándulni? Vagy valami barátnős dolog? Vagy inkább Josh-sal lennél? Megértem, hogyha vele szeretnél lenni. Biztos nagyon kedves veled.. -mondta Em hangosan gondolkodva.
-Eddig mindig én voltam a túl vidám, most fordul a kocka? -kérdeztem teleszájjal.
-Lehet -mondta, majd megvonva a vállát kivett egy joghurtot a hűtőből. -Szóval merre menjünk?
-Nem is tudom.. -gondolkoztam- mit szólnál valami vizeshez? -vetettem fel az ötletet.
-Vizeshez? Horgászunk? -csillant fel Emma szeme.
-Én inkább valami... gusztusosabbra gondoltam. Mondjuk egy fürdőre -ajánlottam a lehető legjobb ötletet ami eszembe jutott.
-Oké! Akkor készüljünk! -fogta meg a kezem és húzott fel végig a szobámig Em.
Mivel fürdőruha nem volt nálam, úgy döntöttünk, hogy én hazamegyek, majd Emmával fél óra múlva találkozok a házam előtt.


A lakásomba érve levágtam a komód mellé a táskámat, lehámoztam magamról a kardigánomat és bevetettem magam a szekrényembe. Feltúrtam az egészet,de nem találtam a fürdőruhámat sehol. Átmentem a gardrób szerűségbe és tanácstalanul összeráncoltam a szemöldököm. Annyira kupi volt, hogy alig látszott a padló. Na most merre?!
      Össze-vissza dobáltam a különböző darabokat míg végül ráakadtam a rég elveszett szoknyámra. Olyan rég láttam azt a skót kockás szoknyát, hogy szinte el is felejtettem, hogy van ilyenem. Tovább kerestem, de sehol se találtam meg. Végső elkeseredettségem közepette lábdobogást és ajtónyitódást hallottam. A másik percben már George szörnyülködő tekintetét láttam meg az ajtóban. Na ez meg,hogy jutott be? 
-Lol, szeretnék kérni egy szívességet!-támadott le köszönés nélkül, de elég zaklatottnak látszott így megbocsájtottam neki.
-Mi lenne az?-kérdeztem jó baráthoz méltóan. Mocorgott egy kicsit és a hajába túrt.
-Em épp készülődik a csajos programotokra, csak az a baj, hogy ma vagyunk egy hónaposak!-mondta teljesen tanácstalanul.- Én meg már három napja azon töröm a fejem, hogy mi a fenét szervezzek! -folytatta teljes átéléssel és les-föl kezdett járni.- Először is ki kéne találni valamit és jó lenne,ha távol tartanád a házunktól olyan 2-3 óráig?-kérdezte úgy mintha élet halál kérdése lenne a válaszom.
-Úristen George, nyugodj le!-nevettem el magam.-Szívesen segítek, majd írj,hogy mikor vihetem haza és addig is ellazult

állapotba jut a masszázstól.-kacsintottam rá,mire úgy tűnt ötletet adtam neki,mert felugrott.
-Zseni vagy! Nagyon köszi!Akkor majd írok!-kiabálta és elrohant. Ez teljesen megszelesedett.
Tovább turkáltam a holmijaim között és hirtelen megláttam egy zöld anyagot,ami pont olyan színű volt mint a fürdőruhám.Megragadtam és örömömben elkezdtem ugrándozni. Rohantam a bikinimmel a szobámba és összepakoltam mindent a táskámba.
Felkaptam a bikinit, rá egy lengős szoknyácskát. A konyhából bepakoltam pár almát és akkor csöngettek is.
Átrobogtam a nappalin és ajtót nyitottam. Ahogy számítottam rá, Emma vigyorgott az ajtó túloldaláról.

-Mehetünk?-ugrándozott. Nevetve bólogattam és megnéztem mi van rajta.Egy színes magas derekú sort volt rajta egy fekete toppal.- Nagyon dögös a szerelésed.-jegyeztem azonnal meg.
-Ne is mond, George nem volt hajlandó elengedni, látszott rajta, hogy neki is bejött.- ecsetelte.
-Akkor majd lerugdosom rólad a pasikat, hogy George ne aggódjon annyira.-poénkodtam és jót nevetett rajta.
-Akkor indulás!